A lány és a zongora története...
2015-08-17 13:39:59
/ Tökéletes aláfestő zene ITT/
Születésem óta zene vett körül. Mikor pici baba voltam, anyukám nagyon sokat énekelt nekem, majd kisgyermek koromban a nagypapám is a zene útjaira terelgetett. Négy évesen kaptam az első pici, elemmel működő zongorámat. Játék zongora volt, épp hogy a Boci boci tarka és a kis kacsa fürdik kifért rajta. Pici billentyűi pont akkorák voltak, hogy az apró ujjacskáim kényelmesen elférjenek rajta.
Ahogy nőttem, egyre több dallamot le tudtam játszani hallás után. Szerettem énekelni is hozzá, így az ének hangom is javában fejlődött. Mire iskolába mentem, már nagyon sok népdalt el tudtam játszani, ez pedig tökéletes lökés volt a zeneiskola felé.
Sosem fogom elfelejteni azt a hihetetlen nagy izgalmat, mikor beléptem az első zongora órámra. Az első darabomra is emlékszem még, amelyet egy piros kék kottából tanultam. (Piros - jobb kéz, kék - bal kéz).
A zongoratanárnőm sokat dicsért, az legjobb órai munkáimat matricával díjazta. :)
Az első koncertem is nagyon meghatározó pillanat volt. Izgultam, remegő kézzel, lábbal álltam ki a színpadra, majd játszottam le az akkor még brutálisan hosszúnak és nehéznek titulált darabot. Hibátlanul ment, örömömben pedig szaladtam anyát megölelni.
Na de nem volt mindig minden ilyen csodálatos. Nem szerettem a szolfézst, feleslegesnek tartottam a kotta olvasást, hiszen én hallás után is gyorsan tanultam. Nem mentek a darabok, pedig igyekeztem.
Tanár váltás is volt pár, majdnem évente új zongora tanárnőm lett.
Egy viszont megmaradt. A zene szeretete.
A gondok gyorsan megoldódtak, behoztam minden lemaradást, és a szolfézst is megszerettem.
A gondok gyorsan megoldódtak, behoztam minden lemaradást, és a szolfézst is megszerettem.
Ma már imádok leülni zongorázni. Ezzel vezetem le a feszültséget. Amikor leülök eljátszani a kedvenc darabjaimat, teljesen kizárom a külvilágot. Felvidít ha szomorú, és megnyugtat ha ideges vagyok. Imádom a 21. századi komoly zenét, (Ludovico Einaudit kötelező meghallgatnia annak, aki olvassa ezt a bejegyzést! :) )
Tavaly pedig már énekesként is kiálltam a színpadra, ahol egy kedves barátom és osztálytársam kísért zongorán. :)
Örülök, hogy a zene mellett döntöttem, és, hogy erre terelgettek engem.
Ezt az outfit posztot is régóta tervezgettem, hiszen be akartam mutatni az életem egyik szerves részét, a zenét.
Laura